Az agymosó média egyre csak ezt harsogja: a görög államcsőd maga az ördög, nem szabad még gondolni sem rá a görögöknek, mert a fertőzést azután már nem lehet megállítani.Ez persze egy nevetséges, a háttérhatalom által (nemzetközi bankárok/IMF/Világbank) fenntartott dogma, amit minden "hivatalos" média szajkóz nap, mint nap.
Mit gondolnak a kedves olvasók: a végnélküli eladósodás vezet valahová? Sehová, csak egyre nagyobb sarcok fizetéséhez az IMF és más nemzetközi "bankster" hordák számára.
Belegondoltak már Önök, hogy az egész "fejlett" világ el van adósodva? Leginkább az IMF felé van minden ország eladósodva és óriási sarcot fizet mind, az állampolgárai kárára. Nem egy nagy paradoxon ez? Igaz nem az, mert nem csak látszólagos az ellentét.. Ha minden állam megtagadná a kamatokkal jócskán megnövelt virtuális adósságok visszafizetését, akkor mi is történne? Semmi különös: nem szenvednének 60-80 %-os összes adóterhelés alatt százmilliók az 
IMF pedig esetleg csődbe menne. És akkor mi van? Egy üzleti vállakozás csődbe ment. Nem ez lenne a legszebb szcenárió? Ugyebár az nem fájna senkinek, maximum az IMF tulajdonosainak. Kik is ők? Ezt nem egyszerű kideríteni, de magáncégek mellet az államok is benne vannak, ha jól emlékszem: 182 tagország befizetései alkotják az IMF valutaalapját.
Akkor most az államok (részben) önmaguknak tartoznak, de pofátlan kamatokkal növelten? Hogy is van ez? Csak nem egy világhülyítésnek vagyunk az áldozatai? Attól tartok igen...
Görög államcsőd
Feltámadt Papandreu lelkiismerete, mikor teljesen logikusan népszavazást akart kiírni a görög nép javára, hogy kérik-e a további eladósítást és a megszorításokat Valószínűleg igen, de mai hír: miután beszélt a háttérhatalom bábjaival, az EU-s majmokkal (Merkel, Sárközi barátunk,Barroso), csodák-csodájára elállt szándékától és már nincs is lehetősége a népnek népszavazni, hogy szeretne-e további reménytelen eladósítást és ezzel további megszorításokat.
Természetesen minél hamarabb következik be egy államcsőd - akár a görög államcsőd - annál kisebb a kár. Persze a kifizetéseket az IMF-től kell megvonni, nem az állampolgároktól az államcsőd bejelentése után. Ennyi a megoldás kedves EU, USA, IMF vagy Világbank! Önök bukják csak el a nem létező befektetéseiket, hiszen ezek az államadósságok a kamatok miatt ekkorák, nem azért mert nominálisan ekkora összegeket vettek volna fel az államok. Máris visszajutottunk az annuitásos és lineáris hitelezés témaköréhez, amiről már írtam. Az annuitásos hitelezés nagyban felelős államok, népek, magánszemélyek és cégek eladósodásáért. Csak a líneáris hitelezést szabadna engedélyezni az állami szerveknek mindenhol a világban.
Miért is harcol az EU a görög államcsőd ellen?
Miért is akarja a német vagy francia kormány finanszírozni a görög hazaárulók felhatalmazás nélküli eladósításának következményeit? Mert a háttérhatalom ezt parancsolta német, francia nyaloncainak Merkel-nek, Sárközynek, Barroso-nak, hogy üvöltsék az éterbe: az EU-t meg kell menteni, csak az EU teszi versenyképessé Európát a világgazdaságban. Természetesen Európa egy közös valuta nélkül is lehet gazdasági egység, nem mintha ez lenne a kívánatos szerintem. Európának - ahogy a világ többi kontinensének sem - nem kellene Kínával vagy az USA-val versenyeznie. Ez már eleve egy rossz megközelítés, a globalista háttérhatalom néphülyítése. Európa ne vásároljon Kínából termékeket és Kína se vásároljon európai termékeket. Mindenki tud mindent gyártani, semmi értelme a kontinensek, világrészek közötti kereskedelemnek, áruutaztatásnak. Ez persze csak a kalmárok érdekeit szolgálja.
Lássuk azonban ezt a 2011 nyarán keltezett cikket az iinternetről:
Végső megoldás: államcsőd, élet az EU-n kívül
Egyetlen igazi megoldás van: az államcsőd, valamint az euróövezetből, és esetleg az EU-ból való kiválás. Rossz és fájdalmas, de ettől még nem fog eljönni a világvége. (Fotó: AFP/Getty Images)
A görög válság nemcsak, hogy nem akar megoldódni, de a helyzet egyre rosszabb. Nem csupán arról van szó, hogy Görögország hitelezői nyilvánvalóan keresztet vethetnek a követeléseik egy jó részére, hanem arról is, hogy mindeközben az Európai Unió teljesen inkompetensnek tűnik a probléma kezelésében. A válság ahelyett, hogy összerántotta volna az Unió országait, csak fokozta a közöttük lévő feszültségeket. A vezető európai politikusok közül pedig, úgy tűnik, senki sem képes felnőni a feladathoz.
Mi a baj?
Mára nyilvánvalóvá vált, hogy Görögország soha nem fogja visszafizetni az összes államadósságát. Jelenleg az eurózóna ezen országa rendelkezik a világ legrosszabb adósminősítésével, és ennek megfelelően természetesen képtelen akárcsak egyetlen eurót is új hitel formájában felvenni.
Kis túlzással azt mondhatjuk, ahogy lezárult az előző mentőakció terveinek a kidolgozása, úgy kezdődött el rögtön a másodikról szóló vita. Görögországot most csak és kizárólag az Unió szolidaritása tartja a víz felett. Jól látszik azonban, hogy az IMF és az EU által az országra kényszerített megszorító csomag közel sem lesz elegendő arra, hogy kirántsa Görögországot az adósságcsapdából. Arra viszont igen, hogy aláássa az egész görög politikai elit legitimitását.
Sőt, az újabb és újabb mentőakciók az EU-ba és az uniós szolidaritásba vetett hitet is gyengítik, különösen a terhek jó részét viselő központi országokban, elsősorban Németországban. Mindezen jelenségeket valamennyi befolyásos nyugati lap ezerszer megírta már, és minden vezető politikus is tisztában van velük. Mégsem tudják magukat elszánni arra a lépésre, mely a megoldást jelentheti.
Mi a megoldás?
Meglehetősen egyértelmű, hogy a helyzetnek egyetlen igazi megoldása van: a görög államcsőd, valamint az országnak az euróövezetből, és esetleg az EU-ból való kiválása. Mindezek ellenére az Unió vezető politikusai közül egyelőre senki sem képes kitörni a sehová nem vezető, ámde annál drágább megmentősdiből. Mégpedig azért nem, mert rettegnek az általuk káosznak tekintett ismeretlentől.
Való igaz, tényleg nem akadt még rá példa, hogy valaki kilépjen az eurózónából, ahogyan az utolsó európai államcsőd is meglehetősen régen történt. Viszont államcsődre, ráadásul görög államcsődre meglehetősen sok példa volt már: utóbbira az elmúlt 200 évben szám szerint hat. Sőt olyanról is hallhattunk, hogy egy valutaövezetből kilépjen valaki – a Szovjetunió széthullása után rengeteg ország megtette ezt. És hogy tovább menjünk: tíz évvel ezelőtt azt is láthattuk, ahogyan egy ország és bankrendszere csődbe jutott, ez pedig véres zavargásokhoz vezetett – 2002-ben Argentínában.
De egyik után sem jött el a világvége.
